Kicsit szerény vagy vérszegény borítóval, jelentette meg idén a Cser Kiadó, Renate Müller ismeretterjesztő művét VÍZKULTÚRA címmel 127  oldalon. Könyvét a szerző (öt év előtti ajánlója szerint) - a műkedvelőtől a szakemberig, mindenkinek ajánlja.

Nagy kíváncsisággal vettem kézbe, hiszen elkötelezett híve, propagátora, terjesztője vagyok ennek a rendszernek, növénytartási módnak.

Információ után kutatva, eddig csak nyúlfarknyi magyar irodalomra leltem, komolyabb anyagot csak idegen nyelven találtam. Ismereteimet hollandiai látogatások során és üzleti kapcsolat alapján szereztem (a Nieuwkoop és Hydrohuisman cégeknél), illetve saját közvetlen tapasztalatot gyűjtve a létesítési és fenntartási gyakorlat során.

 A könyv fő erényét abban látom, hogy a beltéri dísznövények, az irodavirágok tartásával foglalkozik, ami - habár az alapok megegyeznek - merőben eltér az üvegházi alkalmazástól. Sok érdekes és változatosan rendszerezett ismeretet kínál, de nem könnyű olvasmány. Akit az iskolában hidegen hagyott a biológia, kémia és egy csipetnyit sem érdekel az élettan, nem most fogja megszeretni a vízkultúrát, mert itt erről van szó oda-vissza. Ha azonban valaki szertené érteni is, mitől működik a dolog, annak bátran ajánlom! Alapvetően jó, pontos és elég részletes. Talán a hangsúlyok néhol elcsúsztak, kicsit németes a gondolatmenet, sok a szám,  talán nem elég naprakész pl. tartók tekintetében, kicsit óvatos pl. növényvédelemnél, de lényegileg pontos. Hiányoltam  a hivatkozásokat, a felsorolt szakirodalmat.

Ami kimaradt a könyvből.

A vízkultúra történetét illetően egy kis kiegészítéssel élnék. Tudtommal a ma használatos LUWASA metódus kidolgozója a svájci Gerhard Baumann (1937 -), aki kertész hobbijával alapozta meg  a 80-as évekre ebben a szektorban piacvezető cégét. Az apja építőipari cégénél dolgozott mint művezető. Feladata volt a növényzettel beültetett homlokzatok felújítása, és a balkonládák öntözőberendezésével kisérletezett, sikerrel. Ezen felbuzdulva tért át a szobanövények automatizált öntözésének kidolgozására, de állandó gondot okozott, hogy a föld idővel mindíg túlöntözötté vált, amin nem tudott segíteni. Ezért keresett alternatívát, a kiváltására, helyettesítésére.

Számos anyagot kipróbált, kavicsot, perlitet, tégla törmeléket, bazalt örleményt, üveggyapotot, vermikulitot, de mind nehéznek, drágának, problémásnak bizonyult. A legjobb eredményt a kvarchomok használatával érte el. A kialakított rendszer neve: LUWASA ( Luft-Wasser-Sand, levegő-víz-homok) erre az összetevőre utal. Az égetett agyaggranulátumot 1959-ben kezdte használni és mivel a homoknál minden tekintetben jobban megfelelt,  ma kizárólag ezt használjuk. Baumann tette kereskedelmi termékké a rendszert, kidolgozva és szabványosítva az alapelemeket és kikísérletezte az ioncsere elvén működő tartóshatású műtrágyát.  Kidolgozta a kültéri hidrokultúrás rendszer elvét is, de ez nem tudott teret hódítani, komplikáltsága és sérülékenysége miatt.

A mai irodai növénydekorációs gyakorlatban szerintem ez a legbiztonságosabb, legjobb ár/érték arányú megoldás, ami különösen a nagy méretű, nagy értékű növények és tartók esetén versenyképes.