Föld vagy földkeverék ?  

A szobanövényeket, virágokat már nem „kerti földbe”, hanem iparilag előállított tőzeges földkeverékekbe ültetik.  A tőzeg teszi ki a közeg 95-99%-t, a maradék 1-5% különböző kiegészítő anyag (perlit, komposzt, homok, kókuszrost, érlelt marhatrágya, darált vulkáni kőzet, tartós hatású műtrágya stb.)

Ez a olcsó, könnyű, laza, rostos anyag azért szorította ki a hagyományos földet, mert gyorsan, nagy mennyiségben, standard módon lehet előállítani, könnyebb szállítani, a virágoknak és a termesztőknek is tökéletesen megfelel. 

Jelent ez NEKÜNK valami különbséget?

De mennyire! Alapvetően más módon kell öntözni, vagy másképp megfogalmazva, tilos a hagyományos módon locsolni a virágokat! (A hagyományos mód szerint, a föld sosem száradhatott ki, mert akkor kicsit összezsugorodott, a földlabda körben elvált a cserép falától, ahol az esedékes locsoláskor, a víz csak átszaladt, a föld nem nedvesedett át. Ennek elkerülésére cserépalátétet használtak és arra törekedtek, hogy vagy 2-3 naponta öntözve, nem száradjon ki a föld, vagy egyszerűen, az alátétből sose fogyjon ki a víz.)

Ez az, amit el kéne felejteni! Miért?

Mert a földkeverék, laza, rostos szerkezete úgy működik, mint a szivacs. Sokkal több vizet tart meg és ha a gyökerek, tartósan nem jutnak levegőhöz, elhalnak. A tünet a növény lankadása, ami a kiszáradás jele. Sokan nem tudják feldolgozni az ellenetmondást - hogy lehet ez, mikor vízben áll?! A tanácstalan ember sokszor újabb locsolással rontja a helyzetet.

A helyes öntözés: ritkábban, nagyobb vízadaggal. Két öntözés között a „föld” felszíne száradjon ki!

Tápanyag!

Otthon is feltétlenül szükséges a rendszeres utánpótlás! Kényelmesebb a tartóshatású, granulátumok alkalmazása, ahol a hatóanyag az öntözések alkalmával oldódik, ki de ugyanolyan jók a folyékony koncentrátumok, amiket az öntözővízbe kell adagolni.

Kell-e 1-2 évente átültetni a virágokat?

Szerintem nem. Ez a „szokás” is a régi gyakorlatban gyökerezik és a „föld” kérdéssel függ össze. Régen a komposzt adalékkal javított földekben nevelték a virágokat és a föld humusztartalma szolgált tápanyagként. Az átültetéssel, vagyis a friss földdel, több, jobb tápanyag választékot adtak és jobb növekedést reméltek.

A mai tőzeges földkeverékek laza, rostos közege könnyen bomló szerves anyag. Jól megfigyelhető, hogy térfogata folyamatosan csökken, „eltűnik - elfogy” a cserépből. Ennek oka az, hogy lebomlik, tehát pótolni kell. A lakásokban, irodákban korlátozott a növények növekedésének lehetősége és nem is cél, mint a termesztésben. Általában – metszéssel - még a növekedést is szabályozni kell, mert a messze nem optimális fényviszonyok (az ablaktól való távolságtól, a téli fényszegény időszakig) miatt, a nagyobb növények, hamar deformálódnak, felkopaszodnak, féloldalassá válnak.

További nehézséget okoz a „rendszeres” átültetés a méretekben a mozgathatóságban. Nem egy helyen látni 40-50-60 cm széles cserepeket, aránytalanul kicsi növénnyel. Egy ilyen tartót egy ember már alig bír megmozdítani, de kettő már nem fér hozzá. Egy átültetés csatatérré változtatja a környezetet. A csak 5-10 cm-rel nagyobb tartó ára akár kétszer drágább lehet.

Röviden  - általában - elegendő a „föld” pótlása. Egyszerűsített változatban, a felszínre kijuttatva és elterítve, helyesebben a földlabdát kiütve a cserépből, az üres cserép aljára juttatva, majd földlabda vissza, tömörítés, pótlás a felszínre is.

Sárgás elszíneződés a föld felszínén?

Általában nem gomba. Az öntözéskor adott víz, átnedvesíti a „földet”. A virág, a gyökereken keresztül képes felszívni a vizet és a benne oldott anyagokat. A víz kapillárisokban is felfelé mozog, eléri a felszínt, ahol elpárolog, de a magával hozott oldott sók maradnak, kikristályosodnak. Így jön létre a jelenség. A növény számára közömbös. Mivel nem szép, valamilyen dekor anyaggal (fenyőkéreg, agyaggranulátum, kavics, kőzúzalék) szokták takarni.