Ha jobb, miért terjed olyan lassan a hidrokultúra?

Nagyon prózai oka van a drágaságnak. Azért kerül többe, mert több elemből áll és az össszetevők olyan rendszert alkotnak, aminek minden elemére szükség van, mással nem helyettesíthető. ( Bár, hogy mindjárt tegyek egy kivételt, pl. a speciális műtrágya helyett a tápoldat is megfelel.) Röviden vegyük sorra az elemeket!

Egy hidrokultúrás cserépben van az agyaggranulátumban nevelt növény. Innen kezdve csupa olyan elem

jön, ami a földes változatban nem feltétlenül fordul elő. Tartónkként – a növények számától függetlenül – kell egy vízmércére. Szükség van egy vízzáró takarócserépre, vagy kaspóra. Végül lehetőség van hidrokultúrás műtrágya használatára, ami adagolásonkét, hat hónapig látja el a növényt – remekül. 

Sajnos részben a legolcsóbb megoldás keresése, részben a lakáskultúra hiányossága miatt máig elterjedt a kommersz kertészeti nevelőcserép, barna műanyagalátéttel, mint a növény tartója. Szerintem, a növény megjelenésének csak az egyik felét adja maga a növény, legalább olyan hangsúly esik a lakáshoz, irodához választott tartóra. Ezen a téren hihetetlenül sokat javult a kínálat az utóbbi időben. Itt szeretném felhívni a figyelmet a letölthető katalógusokra. 

Mitől „felhasználóbarát” a hidrokultúrás rendszer? Mert egy dolgot kell csak megjegyezni és ez a következő. Csak akkor kell megint vizet adni, ha elfogyott! Kanyarodjunk vissza egy pillanatra a hagyományos megoldáshoz. Általános hiba a növények túlöntözése. (Ennek következményeiről a ( "Nálam miért mennek hamar tönkra a növények? " blogbejegyzésben írtam). Locsoláskor csak  két dolgot kéne tudnunk, mikor  és mennyit? - Mikor jött el az öntözés ideje? (Kell-e, szabad-e már vizet adni?) - Mennyi víz kell ennek a növénynek? (Nem most öntözöm-e túl?)

A hidrós megoldásnál, a mérce mindkét kérdésnél segít, objektív választ ad! Elég időnként, egy pillantást vetni a mutatóra!

- Ha az alapon van (lent, a minimum jelzésen), az azt jelenti, hogy a növényünk elhasználta a vizet, itt az idő a pótlásra. (További biztonságot jelent, hogy a mérce csak a granulátumszemcsék közötti víz szintjét mutatja. Még napokig vízhez jut a növényünk a porózus granulátumból.) 

 Miközben locsolunk, szemünket a mutatón tartjuk. A víz, a granulátum szemcséi között lefolyik és a tartó alján összegyűlik – elkezd emelkedni a vízszint. Ezt a mutató jelzi, elkezd felfelé mozogni.

- Addig kell a vizet tölteni, amíg a mutató el nem éri az optimum jelet. Ez a feltöltési optimum.

Nincs további teendő. Amikor 7-10 nap múlva a mutató lefelé haladva ismét eléri a minimum jelzést, akkor van ideje a következő locsolásnak.

A másik – alternatív - „felhasználóbarát” lehetőség, a tartóshatású speciális műtrágya alkalmazása. Mikrogranulátum formában adagolható. Abban különleges, hogy ioncserélés elvén működik. Tápanyagionokat szolgáltat a növénynek és a felvett ionok helyére a csapvíz azonos töltésű, de más ionjai lépnek be. Az optimális táplálás miatt ezek a növények 2-3 hónap után szépen fejlődnek, egészséges új leveleket hoznak, esetenként virágoznak.

Hosszabb távon mitől olcsóbb? Egyszerűen, nincs szükség átültetésre. Gondoljunk bele! Találunk-e azonos,  nagyobb kaspót, tartót? Ha igen, mennyivel többe kerül, ha csak 5 cm-rel nagyobb? Mit csináljunk a régivel? Mennyibe kerül a helyi átültetés és mennyibe kerülne, ha elvinnék  és átültetve hoznák vissza?

Végül, de nem utolsó sorban. Mennyibe kerül, ha a növénydekorációként beszerzett drága irodai növény pl. öntözési hiba miatt, (mert a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve ...) pusztul ki és új növényt kell venni ? Van olyan ügyfelem, akinél a 2000-ben beszerzett növények, máig „működnek”.