Öntözési kényszer
Előfordul, hogy a heti locsolást kötelességszerűen végző dolgozó függővé válik. Maga sem veszi észre, hogy már kényszeresen locsol. Rá se néz a növényre, a földjére a tartóra, még az se zavarja, ha a kaspó is ereszt, csak locsol és locsol. Jól teljesít, elégedettséget érez, a baj csak az hogy elsikkad a cél, marad a munka, mozgás, a rituálé.
Vigyázat: túlöntözés!
A túl gyakori öntözés többet árt mint használ! Ahhoz, hogy a növények jól érezzék magukat, két öntözés között egy kicsit ki kéne száradnia a földnek. Amikor a gyökérzónában pang a víz, hamar beáll a mocsári állapot. A föld helyett használt rostos tőzeg hamar bomlani kezd, a levegő nélküli viszonyok között kedvezőlen folyamatok indulnak el. A növény számára például az, hogy elhalnak a létfontosságú gyökerei.
Egy szemléltető kísérlet
Vegyünk két egyforma átlagos állapotú növényt, legyenek egymás mellett, de az egyiket egyáltalán ne öntözzük, míg a másiknak adjunk annyi vizet, hogy szinte tocsogjon és tartsuk fenn ezt az állapotot. Várjunk pár napot!
Mindkettő azonos, vízhiányos tüneteket kezd mutatni, meglankad, a levelek összeesnek. Valamivel előbb az, amelyiknek a földje kiszárad, de hamarosan a követi a másik is, pedig az folyamatosan „derékig” vízben állt csak az elhaló gyökerek miatt ugyanúgy nem tud vizet felvenni mint a kiszáradt.
A következményekben van a nagy különbség!
A kiszáraz földes, meglankadt növény vízhez jutva hamar regenerálódik és visszanyeri eredeti állapotát. Nem volt gyökérelhalás. (Persze a száraz állapot csak rövid ideig tarthat.)
A másik esetében gyors javulásra nem, csak vegetálásra, senyvedésre lehet számítani. Nem tesz csodát az átültetés, mert új gyökereket nem tudunk adni. Csak akkor van esély az új gyökérzet kialakulására, ha óvatosan és türelmesen „szárítjuk” a földjét.
Ezt a helyzetet nevezem olyan öntözési csapdának, amit el lehet és el is kell kerülni!
Hírlevél-feliratkozás
Kommentek