Eddig minden érte volt, éppen annyi fény és víz amennyit szeret, kellemes párás meleg, bő tápanyagellátás, nagyobb cserép ha kinőtte a régit, szükség esetén azonnali gyógykezelés. Elégedettségét folyamatos fejlődése, szépsége jelezte.

Az irodában, nem a virág körül forog a világ. Kevés a fény, száraz a levegő, a légkondicionáló télen meleg száraz, nyáron hideg levegőt ont, a tápanyagellátás véletlenszerű, betegség esetén alig jut kezeléshez. De ami a leghamarabb árt a szépségnek, az a helytelen öntözés!

A kertészetben, ezzel semmi gond. Jól nyakon öntik és a felesleges víz elfolyik a szivatószőnyeggel takart asztalon - még kellemesen párásít is. De ezt egy irodában?

Ott tudatosabban kell öntözni. Ha a növény kaspóban van – márpedig legyen abban – a túl sok víz nem tud elszivárogni, elpárologni, hanem ott marad a kaspó és a cserép aljában. Egészen pontosan a rostos, tőzeges földkeverék – mint szivacs - ázik a cserép aljában, ahol a növény gyökerei vannak. A gyökereknek levegőre is szükségük van, de ebben a szivacsban csak víz van. A következmény: hamarosan gyökérelhalás, gyökérrothadás. Mindez ugye nem szem előtt játszódik.

A látható tünet, a felületes locsolót félrevezeti. A növény meglankad, azt mutatja, hogy kevés a víz – holott térdig áll benne. Hiába a bőség, mégsem tud eleget felvenni, mert a gyökerei részben elhaltak. Ha ilyenkor további vizet kap, az már a pusztulást okozhatja.

Nincs mit tenni „szárítani” kell a növényt, vagyis a földet a györérzónában és bízni benne, hogy a még élő részek fejlődésnek indulnak, pótolva az elvesztett gyökereket. A növény vegetál, nem hoz új leveleket, ellenben a legidősebbek fokozottan hullanak, gyakori a levelek foltos barnulása, beszáradása.

Sokkal könnyebb az öntözési hibát, gondos öntözéssel elkerülni, mint a senyvedő növényből újra szépet nevelni. Van mód a megelőzésre, az úgynevezett önöntözős szett beépítésével, pl a Lechuza tartócsalád tagjainak esetében, amiről a kisokosban írok.